Az utókor az Éjjeli őrjárat címet adta Rembrandt hatalmas méretű, közel 16 m2-es festményének, pedig a képen ábrázolt jelenet valójában nappal játszódik, s csupán a vászon, illetve a rajta lévő lakkréteg feketedett be az idők során. Az amszterdami lövészek népes csoportja éppen egy sötét udvarból lép ki a vakító napsütésbe, de van közöttük egy olyan személy is, aki első látásra sehogyan sem illik a kompozícióba.
A festmény főalakjai kétségkívül az elöl sétáló tisztek, közülük viszont nem a világos ruhás alak, Willem van Ruytenburch számít a központi figurának (bár a sötét kompozíción ő válik el legjobban a tömegtől), hanem Frans Banning Cocq kapitány, aki fekete ruhában és kalapban, cicomás fehér körgallért és vörös vállszalagot viselve látható a képen. Az előtérben éppen nagy vehemenciával magyaráz valamit társának, miközben a puskások, lándzsások, a dobos és a zászlós nagy összevisszaságban követik őket. Amikor a művészettörténészek rájöttek arra, hogy a jelenet nappali fényben játszódik, új címet adtak a műnek, amelyet így Frans Banning Cocq kapitány milíciájának neveznek hivatalosan, bár a legtöbb ember még mindig Éjjeli őrjáratként emlegeti. Cocq egyébként Amszterdam befolyásos személyiségei közé tartozott a XVII. században, 1650 körül még a város polgármesteri tisztét is betölthette.
Rembrandt a festményt megrendelésre készítette, de a rajta szereplő személyek nem voltak teljesen elégedettek a munkájával. A művész ugyanis a korabeli csoportképektől eltérően nem azonos súllyal ábrázolta a megjelenített alakokat, így a háttérben állók szinte nem is látszanak. Ráadásul a vászon nagyobb lett a tervezettnél, nem fért el a kiszemelt falon, de ez nem aggasztotta különösebben a megrendelőket, akik minden szívfájdalom nélkül levágtak belőle kisebb-nagyobb darabokat. A bal oldalról így lemaradt két figura, a jobb oldalon pedig a dobos és a páncélsisakos katona teste lett csonkább. A festmény felső része is áldozatául esett a méretre szabásnak, de ott csupán a háttérépítmények károsodtak.
A képnek érdekes módon két centruma is van, a tiszteken kívül a fegyverét tisztító (vagy töltő) vörös ruhás katonát, illetve a mögötte álló, az övén egy szárnyas jószágot hordozó kislány alakját is kiemelésre méltónak tartotta Rembrandt. A gyermek – bár látszólag kilóg a sorból – a csapatnak egyfajta kabalája: ő tartja kezében a milícia serlegét, sárga ruhája pedig a győzelmet szimbolizálja, míg a halott csirke az ellenség vereségét. A képnek az idők során több támadást is el kellett viselnie, 1975-ben egy munkanélküli tanár vagdosta össze késével, míg 1990-ben savat fröcsköltek rá, de a festmény mindig sikeresen átvészelte a vandál tetteket. Egyébként a címben nemcsak az „éjjeli”, de az „őrjárat” szó is téves, a XVII. században ugyanis már nem volt szükség a milícia jelenlétére a városban, összejöveteleik csupán egyfajta társadalmi eseménynek, nyilvános parádéknak számítottak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése