A 324 m magas Eiffel-torony a nagy francia forradalom 100. évfordulójára készült el. Kezdetben a párizsi lakosok idegenkedtek tőle, Maupassant, Dumas, Verlaine és más neves művészek levélben tiltakoztak az „új Bábel” ellen, ám idővel a kedélyek lecsillapodtak. Ehhez az is hozzájárult, hogy az illetékesek megígérték: 20 év elteltével lebontják a világkiállításra épült vastornyot.
Napjainkban évente 6 millió látogatót fogad a nevezetes párizsi építmény, amelyet Gustave Eiffel és tervezőcsoportja kétévnyi kemény munka árán 1889-re valósított meg. A 10 000 tonnás, négyzet alapú monstrum 18 000 fődarabját 100 munkás gyártotta le, a helyszíni összeállításánál pedig 120 dolgozó serénykedett. Az eredmény a világ legmagasabb építménye lett, amely egészen 1930-ig birtokolta a büszke címet – ekkor a New York-i Chrysler Building kerekedett fölébe, és azután még több tucatnyi felhőkarcoló.
A torony két mérnök, Maurice Koechlin és Emile Nougier fantáziarajzán bukkant fel először, akik a vasúti hidak szerkezetéből indultak ki, Eiffel cége ugyanis korábban főként ilyen területen vállalt különféle megbízásokat (1877-ben ők tervezték a budapesti Nyugati pályaudvart is). 1887-ben neves művészek tiltakoztak a „haszontalan és rettentő” monstrum megépítése ellen a Le Temps újság hasábjain, a kormánynak azonban megtetszett az ötlet, és 1,5 millió frankkal kívánta támogatni a projektet. Eiffel nem tartott igényt az anyagi segítségre, a 6,5 millió frankra rúgó költségeket ő maga egyedül állta.
A tiltakozók idővel elhallgattak (néhány hónapra azért fel kellett függeszteni miattuk a munkát), és a franciák megkedvelték Párizs új látványosságát, ennek ellenére nem sokon múlt, hogy ma már csak hűlt helyét találjuk a toronynak. Eiffel ugyanis 20 évre kapott engedélyt, vagyis 1909-ben – amikor a tulajdonjog átszállt a fővárosra – szét kellett volna szerelni a „vasszörnyet”. Az önkormányzat pedig alighanem le is döntötte volna a tornyot, de az a XX. század elején már tudományos szempontból fontos létesítménynek számított, hiszen obszervatóriumként és átjátszóállomásként is funkcionált, így egy időre megkímélték, 1964-ben pedig védett műemlékké nyilvánították. Két évtizeddel korábban, 1944 nyarán a szövetséges csapatok közeledtének hírére Hitler parancsot adott a torony (és Párizs nagy részének) elpusztítására, a város német irányítója azonban nem teljesítette a Führer utasítását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése