A Gyula melletti Ajtós faluból származó ősökkel büszkélkedő Albrecht Dürer az egyik legelismertebb festőnek és grafikusnak számított a reformáció Németországában. 1515-ben született egyik legkülönösebb munkája, a rinocéroszt (vagyis orrszarvút) ábrázoló fametszete, amelyet a művész mások elmondása alapján alkotott meg, vagyis úgy, hogy maga nem is látta az Európában akkoriban szinte ismeretlen állatot.
Dürer a fametszet mellett egy tintarajzot is készített a rinocéroszról, s napjainkban mindkét alkotás a londoni British Museum tulajdonát képezi. A mai ember számára a művekről azonnal kiderül, hogy egy olyan alkotó készítette őket, aki maga nem látta a témájául szolgáló állatot, ezért varázsolt belőle furcsa patás, páncélos, kissé bumfordi mitológiai lényt. Valóban, Dürer csupán néhány vázlat és egy Lisszabonból kapott levél alapján dolgozott, az orrszarvút ugyanis I. (Nagy vagy Szerencsés) Mánuel portugál király ajándékozta X. Leó pápának 1515-ben. (Az uralkodó Indiából kapta a furcsa lényt.) Az állat 1515. május 20-án, 120 napig tartó utazást követően érkezett meg Portugáliába a mai Gudzsarát indiai állam területéről, akkoriban ugyanis az a szokás dívott az uralkodók körében, hogy egzotikus állatokat ajándékoznak egymásnak. A szentatya nem sokáig örülhetett a különleges állatnak, az ugyanis egy hajótörés következtében 1516-ban elpusztult.
Európában utoljára a római időkben láttak rinocéroszt, így valóban óriási szenzációnak számított a megjelenése, és az ominózus hajószerencsétlenség után újabb hat évtizedet kellett várni arra, hogy egy másik példány is felbukkanjon az öreg kontinensen – ekkor II. (Mosolytalan) Fülöp spanyol király udvarában. Dürer rengeteg pontatlansága ellenére a fametszet rendkívül népszerűvé vált Európában, ahol közel három évszázadig ezt fogadták el az orrszarvú hiteles ábrázolásának.
A furcsa lényt rengeteg tudós és hozzá nem értő kíváncsiskodó vizsgálta meg, majd a beszámolóik Európa legtávolabbi pontjára is eljutottak. Az első primitív illusztrációt Giovanni Giacomo Penni itáliai orvos készítette az orrszarvúról, nem egészen nyolc héttel annak Lisszabonba érkezése után. Mánuel király a rinocéroszt előbb a magánállatkertjében helyezte el, ügyelve arra, hogy az ne találkozzon az elefántokkal és egyéb nagy testű állatokkal. Később azonban az uralkodó viadalra bocsátotta egy fiatal elefánttal, ám a tapasztalatlan ellenfél megijedt a csatára kíváncsi hangos tömegtől, pánikba esett, és harc nélkül megfutamodott. Mánuel ezután eldöntötte, hogy az orrszarvút inkább Leó pápának adományozza, akit már korábban is meglepett egy fehér elefánttal. A rinocéroszt tehát hajóra tették, de ekkorra már olyan hírnevet szerzett magának, hogy Marseille-nél rövid időre ki kellett vele kötni, mert I. Ferenc francia király (Leonardo da Vinci pártfogója) is meg kívánta tekinteni. A „csodalény” azonban sohasem léphetett Itália földjére, nem messze a partoktól ugyanis a hajója viharba került, s a leláncolt állat nem tudta elhagyni a roncsokat, így vízbe fúlt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése