Az itáliai reneszánsz kiváló tehetségének számító Raffaello 1508-ban kapott megbízást II. Gyula pápától a vatikáni palota termeinek, a „Stanzáknak” a kifestésére. Az athéni iskola című freskó (amely a filozófia dicsőítésének számít) annyira elnyerte a szentatya tetszését, hogy ezután az összes helyiséget az urbinói művésszel dekoráltatta. Raffaello a képen sok száz esztendő legkiválóbb elméit vonultatta fel, köztük számos ismert kortársát, s a szereplők közül legalább két tucatot ma is azonosítani tudunk.
Az athéni iskola egy elképzelt ábrázolása Platón híres Akadémiájának, amelyet a görög tudós Kr. e. 388-ban hozott létre a szabad gondolkodás népszerűsítésére, pártolására, gyakorlására. A Raffaello által római stílusúnak ábrázolt antik épület belsejében őt láthatjuk középen, ősz hajjal és szakállal, vörös köpenyben. Jobb kezével felfelé mutat, amivel nevezetes ideatanára utal: e szerint a világ dolgai, amelyeket mi valóságnak hiszünk, csupán egy magasabb rendű eszmény utánzatai. Platón alakjában az idős Leonardo da Vincit ismerhetjük fel, míg a mellette álló Arisztotelész a reneszánsz másik kiválósága, Michelangelo vonásait viseli. Az ókori görög tudós lefelé fordítja tenyerét, hiszen ő a földhözragadtabb, megfoghatóbb dolgok iránt érdeklődött. Platón a kozmológiát összefoglaló könyvét, a Timaioszt tartja a hóna alatt, míg Arisztotelész az erényről szóló Nikomakhoszi etikát.
A főalakokon kívül a kép bal oldalán felfedezhetjük – egyebek mellett – a filozófus Hérakleitoszt (legelöl könyököl egy kövön), a matematikus Pitagoraszt (kopasz fejjel és dús szakállal, egy könyvet tanulmányozva), az élet élvezetét hirdető Epikuroszt (babérkoszorúval a fején jegyzetelget az alacsony oszlopnál), valamint a bölcs Szókratészt (a főalakok síkjában, barna ruhában, éppen hátat fordítva Platónéknak). A jobb oldalon felbukkan a cinikus filozófus Diogenész (kopaszon, ősz szakállal, hanyagul végigvetve magát a lépcsőn), a matematikus Euklidész vagy a tudós Arisztotelész (kopasz fejjel, barna köpenyben a földre rajzolgat az előtérben), illetve maga Raffaello is, a művész szerényen dugja ki fekete kalapos fejét az oszlop mögül, egy fehér kalapot viselő férfi mellett.
A jelenet helyszínéül szolgáló, görög kereszt formájú épület a feltételezések szerint egyfajta harmóniát próbál teremteni az antik (pogány) filozófia és a kereszténység között, hiszen a megjelenített kiválóságok is mind más és más személyiségek voltak, ám ugyanakkor valamennyien egy nagy családot alkottak: a felelősen gondolkodó emberekét. A háttér falfülkéiben két hatalmas szobor áll, a bal oldali Apollót, a Nap és a művészetek istenét ábrázolja, míg a másik Pallasz Athénét, a tudományok és a bölcsesség istennőjét. Hasonló, sokszereplős, „seregszemleszerű” képeket a későbbi korokban is szívesen festettek a művészek, a XVIII. század második felében például a német Johann Zoffany, aki az Uffizi-képtár legféltettebb kincseit jelenítette meg egyetlen nagyméretű vásznon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése