A fiatal korában festőnek készülő Adolf Hitler egész élete során nagy rajongója volt a művészetnek. Hatalomra kerülve el is döntötte, hogy kedvenc városában, Linzben felépíti minden idők leghatalmasabb és leggazdagabb anyaggal rendelkező múzeumát, amelynek kincseit a világ leghíresebb képtáraiból, kiállítóhelyeiről és műgyűjtőitől kívánta megszerezni – szép szóval vagy erőszakkal.
A Führer fejében 1938-ban fogant meg a gondolat a birodalmi múzeumról, s a II. világháború kirobbanása után a Föld minden tájára szétszéledő ügynökei neki is láttak az „anyaggyűjtésnek”. Általában nyomott árat kínáltak a szinte felbecsülhetetlen értékű festményekért, szobrokért és más műtárgyakért, s ahol erejüknél fogva már megtehették (vagyis a megszállt területeken), ott nem is alkudoztak a tulajdonosokkal, egyszerűen csak lefoglalták a kultúrtörténeti jelentőségű kincseket. Ezerszám kerültek művek a nácik birtokába, ám nem minden álmukat sikerült valóra váltaniuk, a Mona Lisa például a Louvre előlátásának köszönhetően sohasem került német kézre.
A linzi Duna-partra tervezett múzeum félig-meddig Hitler privát kollekciója lett volna, hiszen létrehozásának és fenntartásának, működtetésének költségeit egyrészt a Mein Kampf, másrészt pedig a náci vezér fényképével ellátott bélyegek eladásából kívánták fedezni. 1945-ig több mint 6700 festményt, közel 70 szobrot és több ezer egyéb alkotást gyűjtöttek össze az intézmény számára. Hitler kedvence, Nofertiti (Nofretete) 3300 éves mellszobra került volna a főhelyre, a Führert ugyanis lenyűgözte az ókori remekmű (illetve az egyiptomi királyné) páratlan szépsége. Érdekesség, hogy a festett mészkőbüszt még napjainkban is német tulajdonban van, bár az egyiptomiak mindent megtesznek a visszaszerzéséért. A náci diktátor kedvelte Jan Vermeer művészetét is, ezért több képet is megszerzett holland múzeumokból a XVII. századi németalföldi mestertől, a villámháború elején pedig külön parancsba adta, hogy Lengyelországból hozzák el számára Leonardo da Vinci Hermelines nő című művét. Sajnos a kérés nem jutott el minden közkatonához, ezért amikor a németek rábukkantak a Czartorisky hercegek elrejtett kincsére, csak az arany- és ezüsttárgyakat harácsolták össze, az értéktelenebbnek tartott holmikat (köztük a festményeket) pedig egyszerűen szétszórták. A kezében hermelint tartó hölgy portréján később még bakancsnyomot is találtak a restaurátorok.
A linzi „Führermuseum” épületét Albert Speer tervei alapján készítették volna el, ám erre végül nem került sor. A komplexumhoz színház, operaház és 250 000 kötetes könyvtár is tartozott volna, s bár az építkezés nem kezdődött el, a műtárgyak összegyűjtése folyamatos volt a háború alatt. A megszerzett kincseket tartalmazó, egyre bővülő fotókatalógusokat Hitlernek bemutatták minden karácsonykor, illetve az áprilisi születésnapján is (összesen 31 kötet készült el). A vezér szívesen fantáziálgatott a tervezett múzeumról, több száz rajzot készíttetett róla, és ezeket még akkor is gyakran nézegette a bunkerében, amikor már minden elveszett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése