„És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.”
Mózes I. könyvében olvashatunk a tiltott gyümölcsről, amely miatt az Úr kiűzte az első emberpárt a Paradicsomból. A legtöbb ember úgy tudja, hogy a tudás fájának termése az alma volt, ám a Biblia a gyümölcsöt valójában nem nevezi meg. A téves elgondolás talán a görög mitológia hatása, Paris királyfi az ismert történetben ugyanis aranyalmát adott az általa legszebbnek tartott istennőnek, és ezzel hozzájárult a trójai háború kirobbanásához. A középkori (elsősorban az antikhoz vonzódó reneszánsz) festők is félrevezethették a keresztény híveket, hiszen vallási témájú képeiken legtöbbször almaként ábrázolták az Éva kezében tartott gyümölcsöt – feltehetőleg azért is, mert ez meglehetősen köznapi és szinte mindenfelé fellelhető csemege volt a kor Európájában.
Az alma régen Palesztinában, a Biblia földjén is elterjedtnek számított, bár ma már viszonylag kevés ilyen fát találhatunk arrafelé. A zsidók a termését az élet gyümölcsének tartották, nemhiába említi meg a Szentírás is a sáskák által elpusztított értékesebb növények között: „Elszáradt a szőlőtő; a fügefa elhervadt; a gránátfa, a datolyafa és az almafa, a mezőnek minden gyümölcsfája kiaszott.” Néhányan a mai Izrael táján elterjedtebb narancsot gondolják a tiltott gyümölcsnek, de ez – arab közvetítéssel – csak a XV. században került erre a vidékre (hasonlóan a citromhoz, amelyet a perzsáknak köszönhetnek). Mivel Ádám és Éva fügefalevélből készített magának ágyékkötőt, akadnak olyanok, akik erre a húsos termésű növényre gyanakodnak, így néhány festményen ez is szerepel. A leggyakrabban megörökített almáról a magyar néphagyomány is tiltott gyümölcsként vélekedik, amelyre az „ádámcsutka” kifejezésben talál indoklást: ez akkor „nőhetett” a férfiak torkára, amikor megkóstolták az édenkert fájának gyümölcsét. Az alma ilyesfajta „bűnbe esése” egyébként feltehetőleg egy fordítási hibának köszönhető, a latinban ugyanis a „malus” jelenti a gömbölyű gyümölcsöt, míg a „malum” értelme „rossz, gonosz”, s ha hinni lehet a magyarázatnak, akkor minden további félreértés ebből eredhet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése