2011. október 27., csütörtök

Botticelli, az olasz egység előhírnöke?

La Primavera, vagyis A Tavasz címet viseli Sandro Botticelli 1482-ben keletkezett, hatalmas méretű táblaképe, amely a firenzei Uffizi-galériában tekinthető meg. A reneszánsz korának egyik legszebb, hihetetlen precizitással és részletességgel megfestett alkotása Lorenzo di Pierfrancesco de’ Medici számára készült házasságkötése alkalmából. Néhányan viszont úgy vélik, hogy az örök szerelmet szimbolizáló kép meghökkentő politikai tartalommal bír.

Ha mitológiai jelenetként értelmezzük a festményt, akkor balra Merkúrt láthatjuk, a vörös leples isteni hírnököt, mellette pedig a három Grácia, Zeusz lányai lejtenek könnyű táncot. Középen áll Vénusz, a szerelem és szépség istennője, fölötte Ámor szórja nyilait. A jobb oldalon egy érdekes történet bontakozik ki a szemünk előtt, a fák mögül kikerekedett orcával előtörő Zephir, a langyos nyugati szél veszi üldözőbe Flórát, a virágok istennőjét. A bájos hölgy később a csábító felesége lett, így a pazar díszítésű ruhában virágokat szóró nőalak ismét csak ő lehet, kis idővel később, immár a nász után. Flóra a kedvesétől, Zephirtől kapta azt a különleges képességet, hogy minden virággá változik, amihez csak hozzáér.

Van azonban a képnek egy mélyebb, szimbolikus értelme is, amely a felbukkanó jelképek segítségével fejthető meg. A háttérben látszódó babérlevelek (latinul „laurus”) a Lorenzo névre, míg a narancsok („mala medica”) a Medicire utalnak, vagyis a gazdag firenzei család fejére. Néhány szakértő szerint a festménynek rejtett politikai üzenete van, mégpedig a sokak által áhított (ám az egymással folyton civakodó városállamok miatt megvalósulni nem tudó) olasz egység létrejöttét sürgeti. A magasban röpködő Ámor nevét visszafelé olvasva Rómát kapjuk, Flóra pedig Firenzére utal, amelynek a neve a „virág” szóból ered és a címerében is egy liliomot találunk. A három Grácia (közülük a jobb oldali a kor egyik nagyasszonyát, Caterina Sforzát mintázza) három nagy itáliai városállamra, Pisára, Nápolyra és Genovára utal, míg Merkúr Milánóra, Zephir és a nimfa pedig Bolzanóra és Velencére. Egy másik magyarázat szerint a Botticelli-mű Dante Isteni színjátékának képi megfogalmazása lehet. Ha ez így van, akkor a gyümölcsért nyúló bal oldali alak nem Merkúr, hanem Ádám, mellette a három isteni erény (Hit, Remény és Szeretet) látható, aztán Dante elbeszélő költeményének női főszereplője, Beatrice, végül pedig a szintén az Isteni színjátékban szereplő Matilda, valamint Éva és az őt üldöző Sátán bibliai alakjai.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése