2011. augusztus 11., csütörtök

Munkácsy Krisztusai

A Lieb családnéven született Munkácsy Mihály másfél évtized alatt, 1881–1896 között festette meg hatalmas olajképeit, amelyeket ma Krisztus-trilógiaként ismerünk. Az alkotásokat a XIX. század legvégén óriási lelkesedéssel fogadta a kritika és a közönség egyaránt, a sors fura fintoraként azonban maga a művész a három festményt sohasem láthatta együtt.

Nekünk nagyobb szerencsénk van, hiszen 1995 óta a debreceni Déri Múzeumban együtt állítják ki a trilógia valamennyi darabját. Ami a keletkezésüket illeti, az 1881-ben született Krisztus Pilátus előtt című alkotást 1884-ben követte a Golgota, míg az utolsó, az Ecce homo! csupán 1896-ban készült el. Munkácsy ihletője Tintoretto velencei passióképei voltak, de a magyar művész alkotásain a jelenetek sokkal életszerűbbre, emberibbre, vagyis kevésbé spirituálisra sikeredtek. Az első remeket John Wanamaker amerikai üzletember vásárolta meg állítólag 120 000 dollárért, míg három esztendő múlva a trilógia következő részéért már 175 000 dollárt fizetett. A milliomos a saját házában helyezte el a festményeket, de többször is kiállította őket, s a Krisztus Pilátus előtt nyilvános párizsi bemutatójáról még Guy de Maupassant is beszámolt – kissé gúnyosan és hamis nevekkel – az 1885-ben született regényében, A szépfiúban: „Ez idő tájt az egész város odacsődült egy magyar festő, Markovits Károly nagy festményéhez, amely egy Jacques Lenoble nevű műértőnél volt kiállítva, s a hullámokon járó Krisztust ábrázolta. A lelkesedő műkritikusok ezt a vásznat a század legnagyszerűbb remekművének ismerték el. Walter megvásárolta ötszázezer frankért, és elvitte; ezzel egyik napról a másikra elvágta a közérdeklődés áradatát, és egész Párizst arra kényszerítette, hogy őróla beszéljen, és irigyelje, szidja vagy dicsérje. Aztán közhírré tétette az újságokban, hogy a párizsi társaság minden ismert tagját meg fogja hívni, hogy egy este nála szemlélhesse meg a külföldi mester hatalmas művét – ne mondhassák róla, hogy elrejt egy remekművet.”

Amíg a trilógia első két darabja Amerikában volt, addig a frissen elkészült Ecce homo!-t 1896-ban Budapesten mutatták be a millenniumi ünnepségek keretében. A hetvenhárom életnagyságú alakot tartalmazó képet Munkácsy már nagybetegen festette, ám ennek ellenére jól sikerült műnek nevezhető, amely nagy sikert aratott az európai körútján is. Wanamaker ezt már nem kívánta megvásárolni, így jutott a selyemgyáros Déri Frigyes birtokába 76 000 aranykoronáért 1916-ban. Pár évvel korábban az amerikai milliomos hajlandó lett volna átadni a nála lévő festményeket is, hogy a trilógia együtt legyen, ám az I. világháború kitörése meghiúsította a terveket. 1988-ban aztán az Újvilágban lévő képeket árverésre bocsátották, s a Krisztus Pilátus előtt kanadai, illetve a Golgota magyar származású amerikai tulajdonosa hamarosan letétbe helyezte a műveket Magyarországon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése