A római anyafarkas

A csecsemő Romulust és Remust szoptató anyafarkast ábrázoló bronzszobor mindenki számára a hatalmas és legyőzhetetlen ókori Római Birodalmat szimbolizálja. A Capitolium múzeum egyik termében kiállított műalkotást korábban egyértelműen etruszk munkának tartották, ám a közelmúltban felmerült a gyanú, hogy részben vagy teljes egészében középkori hamisítvány lehet.

Az olaszul Lupa Capitolina néven emlegetett bronzalkotást a Veii városában a Kr. e. VI. században élt Vulca nevű mesternek tulajdonítják, esetleg későbbi etruszk művészeknek – ám csak az anyafarkast, az alatta lévő ikerpár szobrait a szakemberek feltevése szerint 1471-ben vagy valamivel utána illeszthették hozzá. Néhányan ugyanakkor az egész műalkotás eredetiségét megkérdőjelezik, mert a nőstényállat figurája egyetlen öntvényből készült, ezt a technikát pedig a középkor előtt nem ismerték. Ha valóban csalásról van szó, akkor a XV. században élt Antonio del Pollaiuolo reneszánsz festőt és szobrászt kell a teljes mű alkotójaként tisztelnünk, aki alighanem Romulus és Remus figuráját is bronzba álmodta. A feltevésben lehet némi igazság, hiszen ha jobban megfigyeljük a farkas, illetve a gyermekek alakját, az utóbbiak sokkal mívesebben, finomabb részletekkel vannak kidolgozva, tehát egy kívülálló számára is elég nyilvánvaló, hogy a mű végső változata jelentős időbeli ugrást végrehajtva született meg.

Az ókori Róma (és a jelenlegi Olaszország) egyfajta ikonjának értékéből természetesen az sem von le semmit, ha kiderül, hogy valójában hamisítványról van szó. A mítosz és a nép hite ugyanis sokkal fontosabb mindenfajta szobornál, de – egy váratlan fordulattal – esetleg még arra is fény derülhet, hogy magának a legendának is van valóságalapja. Néhányan úgy gondolják, hogy a testvérpár igenis létezett, nevelőjük pedig egy számkivetett asszony lehetett. A „lupa” szót ugyanis a latinban nemcsak a nőstény farkasokra, de a prostituáltakra is használták, vagyis a csecsemőket felnevelő jóságos pásztor, Faustulus felesége, Acca Larentia is egy ilyen kétes hírnevű asszony lehetett.

A közel életnagyságú, 75 cm magas és 114 cm hosszú bronzszobor keltezését a modern műszeres vizsgálatok is inkább a középkorra teszik, de ennek hitelességét többen vitatják. Tény, hogy több ókori leírás is említést tesz olyan szobrokról, amelyek csecsemőket szoptató anyafarkast ábrázolnak: közéjük tartozik például a polihisztor-író idősebb Plinius is, aki a híres római Fórumot díszítő hasonló műalkotásról beszél, illetve a szónok Ciceró, aki szerint a szobor a Capitoliumon állt, és villámcsapás rongálta meg Kr. e. 65-ben. Sokan ez utóbbi megjegyzést perdöntőnek tartották az alkotás eredetiségét illetően, ám nagyon valószínű, hogy a Róma büszkeségének számító farkasszobor lábán lévő sérülés nem ebből származik, csupán egyszerű öntési hiba. Az állatfigura tehát inkább Karoling-kori, így a Kr. u. 700-as években készülhetett, míg a testvérpár figurái jó 700 évvel később, Pollaiuolo műhelyében.

Irodalom21 – A debreceni magyartanárok lapja. Kövessen minket!