2011. augusztus 14., vasárnap

A világ legnagyobb bronzszobra

Talán kevesen csodálkoznak azon, hogy a világ legnagyobb bronzból öntött szobra Oroszországban, egészen pontosan Szentpéterváron található. Az ágaskodó lovon ülő Nagy Pétert ábrázolja, de a francia Étienne-Maurice Falconet alkotása nem a cár megbízására készült, hanem kései utóda, II. Katalin emeltette. A bámulatos műalkotás talapzatául szolgáló kő szintén alighanem a legnagyobb, amit emberi erővel valaha is megmozgattak a történelem során.


A rokokó művészei közé sorolt Falconet szobrát 1782 augusztusában avatták fel Pétervárott, és a látványos alkotás rögtön a város szimbólumává vált. A híres bronzlovasról (oroszul Mednij Vszadnyik) fél évszázaddal később, 1833-ban Puskin írt elbeszélő költeményt, bár ez nem a különleges műalkotás köré csoportosítja a történéseket, hanem az 1824-es árvíz eseményeit meséli el. II. Katalin a XVIII. század végének nagy hatású uralkodója volt, fellendítette az orosz kulturális életet, létrehozta a moszkvai Nagy Színházat, és komoly átalakításokat hajtott végre az akkor fővárosnak számító Pétervár építészeti arculatán, s a változásokon a Falconet által készített szobor jelentette a koronát.

A francia művész nem csupán a harcos cárt, hanem a bölcs törvényhozót és az új honalapítót szerette volna ábrázolni alkotásán, tudta ugyanis, hogy Péter az oroszok számára még bő fél évszázaddal a halála után is a legnagyobb uralkodónak számít. Falconet a cárt a volgai hajósok ingébe öltöztette, a lova hátsó patái alá pedig egy bronzkígyót helyezett el, a gonoszság és irigység – illetve az ezek fölött aratott diadal – szimbólumaként. Érdekesség, hogy az uralkodó babérkoszorúval ékesített fejét nem a kompozíción egyébként sokat gyötrődő francia alkotó készítette el, hanem egyik tanítványa, Marie-Anne Collot, akit II. Katalin különjutalomban is részesített.

Leonardo da Vincinek a XV. században azért nem sikerült megalkotnia gigantikus lovas szobrát, a nevezetes Kolosszust, mert megbízói, a Sforzák inkább ágyúkat öntettek a hozzá szükséges hatalmas mennyiségű bronzból. Falconet-nak ebből a szempontból szerencséje volt, hiszen az oroszok a rendelkezésére bocsátották a mű kiöntéséhez kellő több mint 160 tonna bronzot és 40 mázsa vasat. A munka azonban így is rendkívül nehéz volt, az első öntéskor például a forma megrepedt, tönkrement, a kiömlő fém pedig tüzet okozott. Végül azonban elkészült Péter lovas szobra, amelyhez időközben megérkezett a talapzat is: az 1600 tonnás sziklát Finnországból hajón vitték Pétervárig, a végső helyre szállításához pedig csupán emelőket, csigákat, görgőket és emberi erőt használtak. Falconet másfél évtizedig dolgozott a remekművön, de az avatáson – a cár trónra lépésének 100. évfordulóján – már nem jelent meg, ugyanis összeveszett Katalinnal és az udvari emberekkel, akik pazarlással vádolták őt. A 7 m-es talapzaton álló 6 m-es szobor ennek ellenére a város büszkeségévé vált, s a legenda úgy tartja, hogy amíg ez áll, Szentpétervárt sem foglalhatja el az ellenség. Talán emiatt történt, hogy a II. világháborúban sem bontották le (akkor Leningrádnak nevezték a települést), hanem homokzsákokkal és szilárd ácsolattal védték meg a bombák és golyók ellen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése