Csontváry: Öreg halász – Felbukkan az ördög

A talányosan „a napút festőjének” nevezett Csontváry Kosztka Tivadar számos képének valódi jelentése még ma is megfejtésre vár. A bennük elrejtett játékos és misztikus utalások néha egészen meghökkentők, s ezek közül az Öreg halász című alkotásán felfedezhető titkok mindenképpen a legérdekesebbek közé tartoznak.

A szakképzett kutatók és az amatőr művészetkedvelők már jó ideje gyanakszanak arra, hogy Csontváry képei sokkal többet jelentenek annál, mint amit első látásra elárulnak magukról. A másodlagos értelmek sokszor csak rafinált „trükkökkel” hozhatók elő, például úgy, ha egy tükröt helyezünk el a kérdéses művek bizonyos pontjára. Az 1902-ben alkotott Öreg halásznál a középső, függőleges tengelyre érdemes koncentrálnunk, ezen a részen ugyanis a festmény lényegében kettéválik. Első látásra egy idős, cserzett arcú férfit láthatunk a képen, aki görcsös botjára támaszkodva a semmibe réved. Csontváry feltehetőleg az Adriai-tengeren láthatta ezt a figurát, bár a háttérben megjelenő, furcsa alakú hegyek és a füstölgő gyárkémények nem éppen arra a kedves tájra utalnak. A művész olaszországi körútja során készítette az enigmatikus alkotást, mégpedig a Nápoly környéki Castellammaréban, elképzelhető tehát, hogy a festmény ezt a vidéket mutatja be.

Ha egy egyszerű optikai trükkel a függőleges középvonal mentén a kép jobb oldalát tükrözzük meg, akkor egy hegyes szarvú, gonosz tekintetű ördögi figurát kapunk eredményül, aki mögött a táj füstben úszik, az ég pedig baljóslóan vöröslik. Ha a bal oldallal tesszük ugyanezt, egy imára kulcsolt kezű idős személy megnyugtató képe tárul elénk, a háttérben pedig a sima víztükör és a méltóságteljesen ködfátyolba burkolózó hegy. Az Isten, az ördög és az ember így kerül rá egyetlen festményre, utalva arra, hogy minden létező személyben egyszerre van jelen a jó és a rossz, s nélkülük maga a világ sem létezhetne. A nagyszerű műalkotás természetesen az eredeti formájában is értelmezhető: a munkába belefáradt, örökké robotoló, de az élet értelmét hiába kereső ember sorstragédiáját szimbolizálja. Borongós, keserű hangulata kivetül a környező tájra is, s a kettő együttesen teszi igazán drámaivá a képet.

Irodalom21 – A debreceni magyartanárok lapja. Kövessen minket!