Rembrandt - Éjjeli vagy nappali őrjárat?

Az utókor az Éjjeli őrjárat címet adta Rembrandt hatalmas méretű, közel 16 m²-es festményének, pedig a képen ábrázolt jelenet valójában nappal játszódik, s csupán a vászon, illetve a rajta lévő lakkréteg feketedett be az idők során. Az amszterdami lövészek népes csoportja éppen egy sötét udvarból lép ki a vakító napsütésbe, de van közöttük egy olyan személy is, aki első látásra sehogyan sem illik a kompozícióba.

Folytatás itt.

Van Gogh levágott füle

Bő másfél évvel a halála előtt a labilis idegzetű Van Gogh levágta a saját fülét, a csonkot borítékba rakta, és elküldte egy Rachel nevű prostituáltnak. Az esetet mindenki a művész szokásos dühkitörései egyikeként könyvelte el, néhány kutató viszont nemrég arra talált bizonyítékot, hogy a csonkolást a művész legjobb barátja (majd legnagyobb ellensége), a szintén festő Paul Gauguin követte el.

Igyekezzünk pontosak lenni: a tett során Van Gogh nem vesztette el a fülét, csupán a bal cimpáját, ám ez is nagy fájdalommal és jelentős vérzéssel járó „beavatkozás” lehetett. A művész maradandó károsodást szenvedett, az 1889–90-ben született utolsó portréin ez azonban nem látszik, mert vagy hatalmas fehér kendő borítja a fejét, vagy pedig arcának jobb oldalát fordítja felénk (ami tükörből festve tűnik csak a bal oldalnak).

Az újabb kutatások szerint az elkövető a kiváló vívóként is ismert Paul Gauguin lehetett, akivel a holland festő 1887 novemberében Párizsban ismerkedett meg, majd később együtt lakott a híres arles-i „sárga házban”. Az ominózus eset, a fül levágása 1888 karácsonyán történt, s a vérző Van Goghot a rendőrség vitte kórházba. Ott a művész öncsonkításról vallott az orvosoknak (ez bele is illett a róla addigra kialakult képbe), mert meg akarta védeni barátját az eset következményeitől. Érdekesség, hogy a borotva, amellyel Van Gogh állítólag megsebezte magát, sohasem került elő, de a kard sem, ezt ugyanis Gauguin a Rhone folyóba dobta, majd gyorsan Párizsba távozott.

A csonkítás a közvélekedés szerint a két festőnek a művészetről folytatott vitája után következett be, valójában azonban a – később a fülcimpát megkapó – Rachel nevű kurtizán kegyeiért versengve kerülhetett sor az összezördülésre. A sebesült Van Gogh ezután lefeküdt aludni, és másnap a szomszédjai bukkantak rá az összevérezett ágyában. A feltevések szerint ugyanakkor ő ronthatott rá Gauguin-re, s a francia művész csupán önvédelemből rántott kardot, mert a korábbi tapasztalatai alapján jól tudhatta, hogy „őrült pillanataiban” semmi jót nem várhat holland barátjától.

Mégsem öngyilkosság volt Van Gogh halála? A részletek itt.

Irodalom21 – A debreceni magyartanárok lapja. Kövessen minket!  

Éjjeli őrjárat

Az utókor az Éjjeli őrjárat címet adta Rembrandt hatalmas méretű, közel 16 m²-es festményének, pedig a képen ábrázolt jelenet valójában nappal játszódik, s csupán a vászon, illetve a rajta lévő lakkréteg feketedett be az idők során. Az amszterdami lövészek népes csoportja éppen egy sötét udvarból lép ki a vakító napsütésbe, de van közöttük egy olyan személy is, aki első látásra sehogyan sem illik a kompozícióba.

A festmény főalakjai kétségkívül az elöl sétáló tisztek, közülük viszont nem a világos ruhás alak, Willem van Ruytenburch számít a központi figurának (bár a sötét kompozíción ő válik el legjobban a tömegtől), hanem Frans Banning Cocq kapitány, aki fekete ruhában és kalapban, cicomás fehér körgallért és vörös vállszalagot viselve látható a képen. Az előtérben éppen nagy vehemenciával magyaráz valamit társának, miközben a puskások, lándzsások, a dobos és a zászlós nagy összevisszaságban követik őket. Amikor a művészettörténészek rájöttek arra, hogy a jelenet nappali fényben játszódik, új címet adtak a műnek, amelyet így Frans Banning Cocq kapitány milíciájának neveznek hivatalosan, bár a legtöbb ember még mindig Éjjeli őrjáratként emlegeti. Cocq egyébként Amszterdam befolyásos személyiségei közé tartozott a XVII. században, 1650 körül még a város polgármesteri tisztét is betölthette.

Rembrandt a festményt megrendelésre készítette, de a rajta szereplő személyek nem voltak teljesen elégedettek a munkájával. A művész ugyanis a korabeli csoportképektől eltérően nem azonos súllyal ábrázolta a megjelenített alakokat, így a háttérben állók szinte nem is látszanak. Ráadásul a vászon nagyobb lett a tervezettnél, nem fért el a kiszemelt falon, de ez nem aggasztotta különösebben a megrendelőket, akik minden szívfájdalom nélkül levágtak belőle kisebb-nagyobb darabokat. A bal oldalról így lemaradt két figura, a jobb oldalon pedig a dobos és a páncélsisakos katona teste lett csonkább. A festmény felső része is áldozatául esett a méretre szabásnak, de ott csupán a háttérépítmények károsodtak.

A képnek érdekes módon két centruma is van, a tiszteken kívül a fegyverét tisztító  (vagy töltő) vörös ruhás katonát, illetve a mögötte álló, az övén egy szárnyas jószágot hordozó kislány alakját is kiemelésre méltónak tartotta Rembrandt. A gyermek – bár látszólag kilóg a sorból – a csapatnak egyfajta kabalája: ő tartja kezében a milícia serlegét, sárga ruhája pedig a győzelmet szimbolizálja, míg a halott csirke az ellenség vereségét. A képnek az idők során több támadást is el kellett viselnie, 1975-ben egy munkanélküli tanár vagdosta össze késével, míg 1990-ben savat fröcsköltek rá, de a festmény mindig sikeresen átvészelte a vandál tetteket. Egyébként a címben nemcsak az „éjjeli”, de az „őrjárat” szó is téves, a XVII. században ugyanis már nem volt szükség a milícia jelenlétére a városban, összejöveteleik csupán egyfajta társadalmi eseménynek, nyilvános parádéknak számítottak.

Irodalom21 – A debreceni magyartanárok lapja. Kövessen minket!