2011. augusztus 4., csütörtök

Szent Teréz eksztázisa

A barokk szobrászművészet egyik legjobban sikerült alkotása Bernini márványból és aranyozott bronzból készült munkája, a Szent Teréz eksztázisa. A római Santa Maria della Vittoria-templom Cornaro-kápolnájában elhelyezett remekmű elvileg egy vallásos témát dolgozna fel, sokan azonban az aléltan heverő fiatal lány mozdulataiban és arckifejezésében a női orgazmus profán megjelenítését vélik felfedezni.

Gian Lorenzo Bernini – akárcsak egy évszázaddal korábban Michelangelo – a pápák kedvenc szobrászának és építészének számított, akit a vatikáni udvar rengeteg megrendeléssel halmozott el. A Szent Terézt ábrázoló szobrot a művész ugyanakkor Federico Cornaro megbízásából készítette el a bíboros családi kápolnája részére, és alighanem sokat töprenghetett azon, hogyan ábrázolja a nő eksztázisát. Végül úgy döntött, hogy a vallásos révület „testi tünetei” leginkább a szexuális kielégüléséhez lehetnek hasonlóak, s ez a mai ember számára – elnézve a szent kéjes arckifejezését – meglehetősen egyértelmű megjelenítési mód, csoda tehát, hogy a mű a maga idejében nem okozott közbotrányt.

A márványba faragott nőalak Avilai Szent Terézt ábrázolja, a Sarutlan Karmelita Rend megalapítóját, aki Spanyolországban született a XVI. század elején. Anyját korán elvesztette, így neki kellett gondoskodnia kilenc testvéréről. Alig 20 esztendősen apácának vonult be, és egy alkalommal annyira megbetegedett, hogy azt hitték, nem marad életben. Csodálatos módon azonban Teréz felgyógyult, és ezután érték azok a különös látomások, amelyek hatására nemesebb emberré vált. Bernini műve egy felhőn ülve-fekve jeleníti meg a szentet, hátrahanyatló testtel, arcán földöntúli boldogsággal, hiszen szívét éppen ebben a pillanatban járja át az isteni szeretet tüzes lándzsája. A vele szemben álló, vidám tekintetű angyal jobbjában a nyilat tartja, a mögöttük lévő aranyos sugarak pedig az Úr jelenlétére utalnak, a jelenet helyszíne tehát nem lehet más, mint a menny.

Teréz eksztázisa egy csodás pillanat megragadása, hiszen az isteni és földi találkozása, eggyé válása a szemünk előtt történik meg. Maga a szent így írt az angyallal tapasztalt élményről: „Úgy tűnt fel előttem, hogy többször beledöfte a szívembe, úgyhogy egészen keresztülhatolt belső szerveimen… nagy szeretetre gyullasztott Isten iránt. A fájdalom akkora volt, hogy nyögést csalt ki belőlem, viszont ez a borzasztó kín olyan végtelen gyönyörűséget okozott, hogy lehetetlen volt azt kívánnom, hogy megszűnjék.” Bernininek egyébként több hasonló szobra is létezik, Boldog Ludovica (Ludovica Albertoni) emlékművén például a fekvő nőalak arcán hasonló eksztázist fedezhetünk fel fehér márványba faragva.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése