Az impresszionizmus

A XIX. század második felében ifjú művészek egy csoportja teljesen megújította a festészetet, szakítva minden addigi akadémikus kötöttséggel. A fiatal lázadók rajongtak a természetért, képeiket is a szabadban festették, de alkotásaikra nem a fotografikus hűség volt jellemző, inkább az „itt és most” pillanatát akarták megragadni. A feketén és fehéren kívül minden színt kedveltek, és műveiken a megfoghatatlan – a víz, az ég, a napfény, a levegő vibrálásának – visszaadására törekedtek. Ők voltak az impresszionisták.

Az új irányzat neve az „impresszió”, vagyis a „pillanatnyi benyomás” kifejezésből ered, a művészek ugyanis nem alapos megfigyelés révén kívánták a dolgokat ábrázolni, hanem úgy, ahogyan azok elsőre megragadták őket. A külvilág ekképp az alkotó személyiségén „keresztülszűrve” jelent meg a vásznon, magán viselte a festő pillanatnyi hangulatát, az érzékszervek – elsősorban természetesen a szem, a látás – működését ugyanakkor a művészek igyekeztek kikapcsolni, az irányítást a „belső hangra” bízták. A színeket a szabadban tökéletesebb mivoltukban tudták tanulmányozni, ezért elhagyták műtermeiket, így jött létre a pompás fény-árnyék viszonyokkal dolgozó plein-air festészet.

A forradalmi művészeti csoportosulás – amelynek olyan kiválóságok voltak a tagjai, mint Monet, Manet, Pissarro, Cézanne, Degas és Renoir – első szervezett bemutatkozására 1874-ben került sor. A kritika természetesen értetlenül szemlélte a kevésbé kidolgozottnak tűnő, elmosódó kontúrokkal rendelkező festményeket, és gúnyosan el is nevezte őket impresszionistáknak. Az ötletet Monet 1872-ben született képe adta a bírálóknak, az Impresszió, a felkelő nap (Impression, soleil levant) című alkotást ugyanis különösen borzasztó, értéktelen maszatolásnak tartották. A név rajta is maradt az új irányzaton, amelyet azonban a közönség hamar megkedvelt, s így a XX. század elejéig a kor meghatározó stílusa maradt. 1986 óta saját múzeumuk van, ez a híres – egy régi vasútállomásból átalakított – párizsi Musée d'Orsay.

Az impresszionisták nem csupán a technikában, de a témában is újat hoztak, a mindennapi élet apró örömeit, alig észrevehető, elfutó pillanatait kívánták megörökíteni. Hasonlóan „működtek” tehát, mint a kor új találmányának számító fotómasinák, ám azoktól szándékoltan eltérő, homályos, nehezen megfejthető, néha rosszul komponált képeket alkottak. Monet egyébként a híres Impresszióján a Le Havre-i kikötőt festette meg úgy, ahogyan azt a hajnali fényben látta szobája ablakából.

Irodalom21 – A debreceni magyartanárok lapja. Kövessen minket!