David: Marat halála

Jean-Paul Marat francia orvos, természettudós és filozófus volt, de mindenekelőtt forradalmár, a terror és a diktatúra szükségességének hirdetője. 1793 júliusában gyilkolta meg egy Charlotte Corday nevű nő: a férfit a halálos késszúrás éppen a kádban érte, így örökítette meg a tettet nevezetes festményén Jacques-Louis David is. Marat egy különleges bőrbetegség miatt vett esti fürdőt, a tisztálkodás ugyanis abban az időben még nem számított mindennapos cselekedetnek.

1789. július 14-én a felkelt francia nép lerombolta a Bastille-t, és kezdetét vette a világtörténelem talán legnagyobb hatású forradalma. A nemzeti egység azonban hamarosan megszűnt, felülkerekedtek a kicsinyes érdekek, a nemes küzdelem különféle politikai csoportok önző küzdelmévé alakult, s ennek vált áldozatává a radikálisokat vezető Marat is. Charlotte Corday egy összeesküvés leleplezésének ígéretével jutott be a férfi házába, aki ebben az időben már jórészt otthonról, a fürdőkádjából intézte ügyeit. Marat ugyanis egy furcsa bőrbetegségben szenvedett, amely állandóan viszkető és égő érzéssel párosult, s ha nem gyilkolták volna meg, a politikus csupán néhány hónappal élt volna tovább a szörnyű kór miatt.

1791-ben Marat-nak súlyos üldöztetésekben volt része, száműzetésbe akarták kényszeríteni, újságját betiltották, s ekkor a forradalmár a Párizs alatti katakombákban húzta meg magát. Feltehetőleg itt és ekkor szerezte dermatitis herpetiformis nevű bőrbetegségét, amely a viszkető hólyagok megjelenése mellett gyakran társul vashiánnyal, pajzsmirigybetegséggel, hasmenéssel és fogyással. Gyógyítani még ma sem igazán tudják, az orvosok többnyire – akár egész életen át tartó – gluténmentes diétát javasolnak a betegnek, vagyis megtiltják neki a gabonafélék fogyasztását.

Marat a kádban ülve bőre állandó viszketését akarta csillapítani, a XVIII. századi Franciaországban ugyanis nem igazán volt „divatban” a higiéniai célzatú fürdés. XIII. Lajos kora óta a férfiak parókát hordtak, amely egyrészt sapkaként szolgált, másrészt pedig a kopaszodásukat, illetve ápolatlan (gyakran tetves) hajukat igyekeztek vele eltakarni. Hamarosan a hölgyek is átvették ezt a viseletet, a tisztálkodás hiányának ellensúlyozására (illetve az ezzel járó szagok közömbösítésére) pedig erős parfümöket kezdtek el használni. A kádat ebben az időben csupán gyógyászati segédeszközként alkalmazták, de néhány orvos kifejezetten egészségtelennek találta.

A festő David személyes jó barátja volt a meggyilkolt politikusnak, akit a gyilkosság előtti napon maga is meglátogatott. Marat természetesen ekkor is a vízben ült, így a művész 1793 novemberére elkészült alkotása – mind a személyt, mind a környezetet illetően – teljesen hitelesnek mondható. A kép ugyanakkor kissé idealizált, hiszen mártírként ábrázolja a forradalmárt, akinek a jobb kezében egy lúdtollat láthatunk, baljában pedig egy levelet, rajta gyilkosa nevével.

Irodalom21 – A debreceni magyartanárok lapja. Kövessen minket!