Miért van szarva Mózesnek?

Michelangelo Mózest ábrázoló márványalkotása a világ legszebb, legkifejezőbb szobrai közé tartozik. A fotókon többnyire önmagában szokták mutatni, pedig a félezer éves remekmű csupán II. Gyula pápa síremlékének egy darabja. A hóna alatt lévő kőtáblákról a híres bibliai személy könnyen azonosítható, a fején található szarvak azonban ördögi figurát varázsolnak Mózesből.

Michelangelo eredetileg négyszögletűre tervezte a szentatya síremlékét, hogy körbe lehessen járni, a belsejében pedig egy ovális teret szeretett volna kialakítani a koporsó számára. Később azonban jelentősen egyszerűsített az elképzelésen, és a pompás építészeti alkotáson felállítandó 40 szobornak is csak egy részét készítette el. A figurákat a művész ezúttal is carrarai márványból faragta ki, a kőtömböket maga válogatta össze a bányában, és a saját pénzéből fizette ki azokat. Michelangelo természetesen arra számított, hogy II. Gyula azonnal visszaadja a tartozást, a pápa azonban húzta-halogatta a dolgot, ezért a kiváló mester mérgében összepakolt és Firenzébe távozott, ahonnan alig bírták visszacsalogatni.

A 235 cm magas Mózes-szobor legérdekesebb részletei kétségkívül a férfialak fejét díszítő szarvak. Ezzel a művész természetesen nem kigúnyolni vagy démonizálni szerette volna a zsidó népet az ígéret földjére vezető bibliai személyt, csupán követte a középkorban szokásos ábrázolásmódot. Mózes ilyesfajta megjelenítése ugyanakkor egy félrefordítás eredménye lehet, mégpedig Szent Jeromosé, aki a Szentírás eredeti szövegében lévő „arca bőre fénylett” kifejezést tévesen „arcáról a fény szarvakat formált”-ként értelmezte, ám ezt sokáig senki nem merte megkérdőjelezni.

Érdekes a figura beállítása is, amely nem előre, hanem bal felé néz el a távolba. Erre talán az a közelmúltban talált levél ad magyarázatot, amelyet egy ismeretlen személy írt Giorgio Vasarinak, nem sokkal Michelangelo halála után, a XVI. század második felében. A levél szerzője a mű megszületése után bő két évtizeddel állítólag maga javasolta a szobrásznak, hogy a figura sokkal szebben mutatna, ha a feje kicsit oldalra fordulna. Néhány nap múlva az ismeretlen személy újra megnézte a szobrot, amely ezúttal már balra nézve trónolt a helyén. Michelangelo egy tréfával ütötte el a dolgot, ám szakértők szerint valóban képes lehetett végrehajtani ezt a csodát. Ehhez csupán néhány centiméteres változtatásra volt szükség a kompozíción, ráadásul ez a Mózes-alak már a művész számára is sokkal kifejezőbb lett. A kőtáblák őrzője, Isten kiválasztottja így ugyanis elfordította fejét a kereszthajó oltáraitól, ahol a keresztények akkoriban – egyfajta aranyborjúként – Szent Péter láncait imádták, s ezt a puritán Michelangelo sohasem nézte jó szemmel.

Irodalom21 – A debreceni magyartanárok lapja. Kövessen minket!